Blogolj!

Fotósok, akik közel hozzák a Káli-medencét: BERCSI GÁBOR

A közösségi média elterjedésével egyre több profi és amatőr fotós osztja meg tájképeit a világhálón. Szerencsére ebből a Káli-medence sem maradhat ki. Napról-napra találkozhatunk a gyönyörűbbnél, gyönyörűbb fotókkal. A sok fotós közt akadnak olyanok, akik igazán kiemelkedőt alkotnak. Őket kerestük fel, hogy meséljenek magukról és a Káli-medencéhez fűződő kapcsolatukról.

Kövesd a KŐFESZTET FacebookonInstagramon és YouTube-on!

Mióta él a Balaton-felvidéken? Ide született vagy választott lakhelye?

Életvitelszerűen Budapesten élek, több mint 30 éve, a Balaton-felvidék, ezen belül is a Káli-medence csak választott második otthonom. Még 2002-ben kerestem egy nyugodt csendes helyet nyaralási céllal, amikor teljesen véletlen rátaláltam a Káli-medencére. Addig szinte még azt sem tudtam, hogy a Balaton-felvidéken létezik egy ilyen tájegység. Szokták mondani, hogy szerelem volt első látásra. Szinte minden évben legalább egy hetet itt töltöttem és közben szőttem az álmokat egy saját ingatlanról, hogy lehető legtöbb időt itt tudjam tölteni. Ekkor még főleg csak gyönyörködtem a tájban, a fotózás később kezdődött. Az álmodozást végül tett követte és 2008 végén megvettem egy romos házat Szentbékkállán, melyet a következő években teljesen átépítettük, mely így már megfelelő bázisa volt a fényképezés kiteljesedésére is. Azóta nem csak nyáron, de minden évszakban és napszakban tudok a fotózásnak, mint hobbinak élni. 

Mi a különleges számára ebben a tájban? Miben más, mint máshol?      

Nehéz szavakba önteni, hogy miért különleges számomra ez a táj. Ha itt vagyok, sokkal lassabb fordulatszámon élek, tudok időt szakítani, hogy lehajoljak egy virághoz vagy rovarhoz, csak üljek valamely hegy tetején vagy oldalán és akár órák hosszat gyönyörködjek a tájban. Az itt élőkkel – legyenek helyiek, vagy ide költözött bebírók – sokkal többet és tartalmasabbat tudok beszélgetni, mint Budapesten a szomszédjaimmal.  Minél többet vagyok a Káli-medencében, annál többet sikerül a rejtett kincsekből felfedeznem. Rá kellett jönnöm, hogy amilyen kicsi szeglete hazánknak, olyan változatos akár természeti kincseket, akár az épített örökséget nézzük. Szerencsés vagyok abból a szempontból is, hogy mind feleségem, mind pedig a gyermekeim hasonlóan látják ezt a tájat és hasonló érzésekkel táplálnak iránta.  

Mióta fotózik? Hobbi ez vagy hivatás?

Még általános iskolás koromban vettem először kezembe fényképezőgépet, majd a középiskolában egy szakkör keretében tudtam a fotózás rejtelemiben jobban elmélyedni. Ezt követőn a fényképezőgép csak egy nyaralás vagy valamilyen családi esemény során került kezembe. A fotózás újrafelfedezése 2000-es évek elejére tehető, de intenzívebben 2007 körül kezdtem el vele újra foglalkozni. Több tanfolyamot elvégeztem, illetve autodidakta módon képeztem magamat. Nem hivatásom ez, de mindenképp küldetésem. Egyrészt szeretném megmutatni az embereknek, hogy mekkora csoda lehet abban, ha harmóniában tudunk élni a természettel, illetve szeretném a Káli-medencét minél szélesebb körben megismertetni nemcsak hazánk lakóival, de nemzetközi porondon is. Ennek része, hogy az itt készült képekből már számos kiállításom volt az ország különböző városaiban és Erdélybe, Partiumba valamint legutóbb Lengyelországba is el tudtam vinni egy kis Káli-medencét.     

Van kedvenc fotós témája a Káli-medencében?

Nehéz választanom, hisz szeretem a tájat szikrázó napsütésben, vagy épp ködpaplan alatt megörökíteni, keresem az épített örökség megannyi kis részletét és több mint egy éve, már szárnyra is kelek egy drón segítségével. Ha mindenképp választanom kell, akkor a Köveskál közelében egy kis dombon álló magányos fa, ami sokszor visszatér képeimen. Ez a fa nagyon sok mindent tud szimbolizálni számomra. Egyedül áll egy domb tetején, télen nyáron nap mint nap küzd az elemekkel. Látja a felkelő nap első sugarait, a nyári égbolton a tejutat, árnyat ad az arra legeltető juhásznak és hálás témát a fotósnak. Törékeny de mégis nagyon erős, tele van élettel, de figyelmeztet az elmúlásra, mutatja, hogy milyen kicsik vagyunk a nagy természetben.

Van olyan saját kép, amit nagyon kedvel? Mesélne róla?

Mint említettem a magányos fa sokszor visszatér képeimen. Minden évszakban és napszakban szeretem meglátogatni és képeket készíteni. Pár éve télen pár milliméter hó borította be a medencét. Sajnos a hó ritka téma, mint a fehér holló, így tudtam, hogy menni kell. Kissé párás volt az idő a nap már nyugatról világította meg a tájat. A háttérben magasló hegyek (Harasztos, Gulács és Tóti-hegy) sziluettje, a hó alól kibukkanó elszáradt mező minimalista hangulatot teremtett. Nekem nem volt más dolgom, mint ezt a csodát a fényképezőgéppel megörökíteni. 

Bercsi Gábor további képeiben a Gabor Bercsi Photography Facebook oldalon gyönyörködhetünk.

Ha még többet akarsz tudni, akkor kövess minket FacebookonInstagramon és YouTube-on!

https://kali.blogstar.hu/./pages/kali/contents/blog/85475/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?